Pár hete egy érdekesnek korántsem nevezhető posztra hívták fel a figyelmemet, amely arra sarkallt,hogy hozzam létre ezt a blogot és ennek első bejegyzésével válaszoljak arra az írásra. Habár őszintén megvallva eme blog gondolata már korábban is megfogalmazódott a fejemben, de lustaságomra való tekintettel egészen a mai napig vártam életre keltésével. Nem is fecsérelném tovább Olvasóim idejét.
A posztból világosan kitűnik, hogy a szerző egy olyan csoportot, egyesületet vett tolla hegyére, amelyről halvány lila gőze sincs és ami a legszomorúbb benne, hogy magáról a történelemről sem rendelkezik túlzottan friss ismeretekkel (ráadásul keveri a nobilitas.sk oldalt,amelynek semmi köze a nemzetközileg elismert magyar nemesi egyesülethez és a nobilitas.hu oldalhoz). Írásában a rendszerváltás előtti (és sajnos valljuk be: utáni) korszak sztereotípiái, a marxista iskola fogalmai, egy lebutított és csak az árnyoldalakat kiemelő gondolatvilág köszön vissza.
"A mai napon egy olyan csoportról olvashatunk, akik ősei több száz éven át elnyomás alatt tartották a magyar népet és annak kizsigereléséből élték fényűző életüket."
Vegyes érzelmeim vannak a poszttal és a posztra való "feleletet" illetően. Habár amikor először olvastam, úgy éreztem ez az írás válaszra sem méltó, de mégis kötélnek álltam. Aki már az első mondatában gyűlölködik, attól a többi mondatban sem várható túl sok objektív kritikai megfogalmazás, úgyhogy maradok az első mondatnál. Azonban érdekes az idézett mondatot szemügyre venni, hiszen kiviláglik belőle egy érdekes, máskor/másutt is sokszor hangoztatott sztereotípia, ami alapján a szerzők a magyar nemességet nem tekintették a magyar nemzet részének, hanem csakis egy, a népet elnyomó idegen "osztálynak". De miért is lenne a nemesség idegen, amikor annak színe-java a török háborúk forgatagában emelkedett fel a "magyar népből" és éltünk javát ugyanazokban a falvakban élték le,mint a "magyar nép", ugyanúgy kétkezi munkából, a "magyar néppel" házasodtak?
Igen, látható,hogy a posztoló nem rendelkezik kellő ismeretekkel a nemességet illetően, ugyanis maga a nemesség is ugyanúgy tagolt társadalmilag,mint például a városi polgárság vagy a falusi jobbágyság volt. A korabeli összeírásokból, a családok genealógiájából (tessék csak fellapozni Nagy Iván vagy Kempelen Béla műveit vagy akár a Néprajzi lexikont) tisztán látszik, hogy maga a nemesség többsége is ugyanolyan életszínvonalon élt, ugyanúgy munkából, mint a szerző által említett kizsigerelt és elnyomott "magyar nép".
Azonban, ha a falun kicsiny házikóban élő, avagy jobbágy szolgálatában zsellérként a földeken dolgozó nemes nem nyomhatta el a jobbágyot,de nem is zsigerelhette,akkor ki tette?
Egyértelműen akkor a filmekből meg a Ludas Matyiból a posztoló által megismert főnemesek, bárók, grófok, hercegek.
Hiszen ők egész nap a palotáikban ücsörögtek, szűz lányok vérében fürödtek, az első éjszaka jogával gyakran éltek (ami nem is létezett Magyarországon) és mindenkit igyekeztek teljesen megfosztani mindenétől. Csak a kedves posztoló elfelejtett gondolkodni, ha egyáltalán képes volt rá valamikor is. Tudniillik egy jobbágyportákkal rendelkező köznemesnek vagy főnemesnek nem volt érdeke nyúzni és kisemmizni a saját munkaerejét, ugyanis egyszer el lehet venni mindent,de akkor mi marad a következő generációnak, miből fog megélni a jobbágyporta következő generációja? És a közvélekedéssel szemben nem volt annyi jobbágy,hogy bőven lehessen őket szekálni, hiszen már a XVII. századtól is elvétve voltak olyan birtokadományok,amelyhez jobbágyporta is tartozott. Ráadásul a szabad költözés (ami országosan a jobbágyság döntő többségét érintette) révén a "kizsigerelt" jobbágy átköltözhetett más birtokára. Arról nem is beszélve,hogy aztán az újabb időkben a jobbágyság felszámolása után azok a kizsigerelő és elnyomó birtokosok fizették a nyugdíját és a biztosítását az alkalmazottaiknak...
Tudom,hogy manapság ez már kiveszőben lévő szemlélet, amikor a mindent a mának uralkodik kormányzati és társadalmi szinten is és a következő generáció már nem számít. De tessék csak elhinni,utána is lehet olvasni, hogy a régi világban sokkal jobban számított a jövő,mint manapság.
Nem akarom szentté avatni a nemességet, voltak köztük ilyenek és olyanok is, hiszen minden ember más. Van aki tud(ott) élni a rá bízott javakkal és hatalommal és van ,aki meg nem. Így van ez a mai világban is.
Azonban a nemesség démonizálását és az általánosítást mélységesen elutasítom!
